Blog

Anya vagyok, nekem erre nincs időm

vissza...

2021.07.11, 20:00

A hetekben megkeresett egy kedves ismerősöm annak kapcsán, hogy szeretne elindítani egy videósorozatot, melyben különböző sportágak hobbi és versenysportolóit mutatja majd be, hogy ők miért választották az adott mozgásformát, mi indította el őket ezen az úton és hogyan váltak a sport szerelmeseivé.

Mindezt annak érdekében, hogy a jövő felnőttjeit és talán egy kicsit a jelenben lévőket is motiválja a mozgásra, hogy minél több sportág bemutatásával talán mindenki talál majd magának megfelelőt, aminek akár ő is a szerelmesévé válhat.

 

Itt jövök én is a képbe, egy kis csavarral, mint „sportoló anyuka”. A sport iránti szeretetem, szerelmem már évekkel ezelőtt kialakult, bár a fára mászás lehet, hogy nem éppen sorolható a sport kategóriába, de tény, hogy imádtam mozogni már gyerekkoromban legyen szó csak biciklizésről vagy táncról.

Aztán néhány évvel ezelőtt találkoztam a súlyzós edzéssel. Már az első edzés után tudtam, hogy ez vagyok én, ez az én sportom. Tel-múlt az idő, egyre többet edzettem, olvastam utána, étrendeket készítettem magamnak, edzésterveket állítottam össze attól függően éppen mi volt a célom, izomépítés vagy diéta. Nagyon izgalmas volt minden ilyen időszak, persze a diéta vége nem mindig ilyen izgalmas, főleg a környezetedben élőknek….ők is inkább csak túlélni szeretnék azt Nevetés

Igazi fanatikus voltam, aztán várandós lettem. Nagyon nem meglepő persze egy hasonló korú nőnél (nem árulom el mennyi vagyok persze Nyelvöltés , na meg ennek már lassan négy éve) Nagyon boldogok voltunk, nagyon vártuk a kisfiúnkat, aztán sokan riogattak, hogy nem biztos, hogy tovább kellene folytani az edzést, nem tenne jót a babának. Na ,az ilyen és hasonló jellegű véleményeket „tanácsokat” meghallgattam, majd azzal a lendülettel tovább is eresztettem.

A terhességem végéig edzettem, persze kevesebb súllyal és kisebb intenzitással, csak ami és amennyi jól esett, mert a szerveztetem jelzett mindig, ezt észre is vettem a levegő vételből…vagy inkább kapkodásból. Viszont problémám sosem volt a kilenc hónap alatt, sem sérülés, sem bármilyen komplikáció nem merült fel.

Egy-két héttel miután megszületett a kisfiam, egyik alkalommal a tőlünk 1km-re lévő áruháztól miután haza sétáltam, mivel ugye kell a mozgás, nos, őszinte leszek: Kipurcantam.

Na de nem ijedtem meg. Tudtam, hogy szépen lassan vissza tér az erőm és én is hamarosan gyúrhatom a vasat a teremben. Ez négy hónapra rá valósult meg először és totális rendszertelenséggel, de nem bántam. Türelmes voltam.

Fokozatosan vissza tudtam építeni az edzéseket az életembe, volt, hogy két szoptatás között letudtam egy gyors köredzést, de volt, hogy két-három hétig nem tudtam edzeni, mert sokat éjszakáztam a kisfiam miatt. De nem adtam fel. Mert az is én voltam, és a kisfiamnak arra a teljes emberre volt szüksége, aki voltam előtte és akit végül meg tudtam így őrízni, ezzel a hozzá állással.

Sok-sok édesanyától lehet hallani a címben szereplő mondatot. De nem kell ahhoz anyának lenni, hogy ezt mondjuk igaz?

Az igazság az, hogy arra van időnk, amire szánunk! Egyedül a mi felelősségünk. A saját testünk és egésszégünk meg főleg.

Szóval kedves anyukák. Ez ne legyen kifogás. Nehéz. Igen. Néha kutya nehéz a napi 24 órába az örökös sírás, vasalás, főzés, takarítás, pelenka csere, szoptatás altatás közepette még beszúrni egy kis testmozgást. Tudom. Mert én is keresztül mentem és megyek ma is nap, mint nap, igaz már más kihívásokkal szembe nézve, de NINCS KIFOGÁS!

Mozgás! Nem kell fejvesztve a terembe rohanni, főleg kismamaként annak, aki előtte még nem mozgott, otthon is lehet tornázni, vagy nagyokat sétálni. De az internetnek hála rengeteg edzés videót találunk, ami nagy segítségünkre lehet, szülés után is akár egy-egy alvás időben…és kérlek ne a vasalást válaszd. Az megvár! Kacsintás

Itt pedig a velem készült interjút láthatjátok:

 

Kérdések-válaszok

  • Kedves Zita! Egy igen vékony leányzó vagyok(170 cm, 51 kg), aki napi szinten intenzív testmozgást végez. Az izmaim fejlesztésére és a helyes táplálkozásra is igyekszem figyelni, ám a fenekem feletti csípőpárnácskáimmal nem vagyok kibékülve. A fogyókúra talán nem a legjobb döntés számomra. Segíts kérlek,hogy hogyan tudom a leghatékonyabban megmozgatni azt a területet, illetve, mit tehetek még ellene! Válaszodat előre is köszönöm!

    Szia!

     

    Tudnom kellene pontosan, hogy a helyes táplálkozás alatt mit értesz pontosan. Az, hogy elhagyod esetleg a fehér kenyeret, a cukrokat, az alkoholt, esetleg kevesebb szénhidrátot fogyasztasz, az önmagában nem feltétlenül elég.A tápanyagok mennyiségi eloszlása, tehát a szénhidrát, a fehérje és a zsír, persze főként lassú felszívódású szénhidrát,többségében állati fehérje, és telítetlen zsírok határozzák meg a diéta vagy az izomtömeg növekedését.

    Az intenzív testmozgás nálad gondolom a futást vagy hasonló állóképességi sportot jelent, ami nem főként a zsírt használja energiaforrásként a mozgás során.

    A csípőpárnácska pedig zsír, ami viszont csak megfelelő diétás étrenddel tüntethető el,ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy fogysz.

    A fogyókúra, ahogy a nevében is benne van, "kúra szerű"-en alkalmazható, tehát csak 2-3 hónapig.Hosszú távon a "testkompozíció váltás", tehát megfelelő minőségi étrend mellett, intenzív súlyzós edzést, vagy erőnléti edzéseket (trx, cross fitt) javasolnék, mivel testünk tónusát az izmok adják.

    Amennyiben még lenne kérdésed akár étrenddel, vagy edzéssel kapcsolatban a puskar.zita@gmail.com-r a is írhatsz.

    Remélem tudtam segíteni.

     

    Üdv,

    Zita

    tovább...
  • Szia! Rendszeresen és versenyszerűen futok, többnyire hosszabb távokon (10 km, félmaraton). Körülbelül 15 km futás után rendszeresen érzem, hogy beáll a lábam, magyarán elkezd savasodni, ami a teljesítmény (azaz az időeredmény) rovására megy. Úgy gondolom, hogy megfelelő állóképességgel rendelkezem, ezért valami más gond lehet. Mit javasolsz, mit kellene tennem?

    Szia!

    Én a nem megfelelő mennyiségű folyadékbevitelre tippelnék. 

    A mozgással, sporttal, különösen kardio sportoknál, nagyobb mennyiségben veszít vizet a szervezet, ezért azt pótolni kell. Átlagosan 20 testtömegkilogrammmonként kellene fogyasztani 1 liter vizet és ezt is inkább felfelé kerekítve. Aki sportol, annak akár még többet érdmes fogyasztani. Emellett pedig fontos az ásványi anyag pótlás is, mivel ezek az izzadással gyorsan kiürülnek, a szervezetnek azonban mielőbb pótolnia kell, hogy az intenzív izomtevékenységgel képződő savakat lebonthassa.

    Egy jó multivitamin, kegyensúlyozott táplálkozás és megfelelő folyadékbevitel mellett szerintem rövid időn belül javulhat ez az állapot.

    Üdv.

    tovább...
  • Edzés végén ugye fontos a nyújtás? S az mennyi ideig tartson? És ugye, külön, külön minden megterhelt izmot meg kell nyújtani?


    Igen fontos lenyújtani edzés után, minden izmot, amire dolgoztál külön-külön nagyjából 8-10 percet is igénybe vehet.

    tovább...